"Bátyám" a Szerelmem

Imádok buszozni. Imádok közben zenét hallgatni. Imádom a bátyám zenéjét. Vele élek s vele halok. Hiányzik. Már fél éve nem volt itthon. Egy vigaszom van: a zenéje. Hallhatom a hangját, láthatom az arcát s azokat a gyönyörű szemeit.
Ja hogy még nem is mondtam ki vagyok? Lee Hara, 20 éves orvos tan hallgató az egyetemen és hogy ki a Bátyám? Wu YiFan ismertebb nevén Kris Wu. Hát ja nem vagyunk vér szerinti rokonok. Ő már születése óta a család tagja és hát igen 7 év kor különbség. Elég sok, nem? Vagy nem? Sok? Nem tudom. Na de nem lényeg. Hiányzik az a fontos. Ahogy elnézem apát és anyát nekik is hiányzik.
Végre itthon vagyok. Leszállok a buszról és pár perc múlva már bent is vagyok a házban. Felhangosítom a zenét, tudván, hogy csak egyedül vagyok a lakásban s a bátyám legújabb zenéjére táncikálok miközben pakolászom a dolgaimat. Annyira imádom ezt csinálni. Egyedül vagyok. Csak én és a zene. Nincsenek idegesítő emberek se idegesítő hangok. Csak mi ketten.
-Látom nagyon tetszik.-hallom meg az ismerős mély hangot a hátam mögül. Lassan hátra fordulok s pár pillanatig bámulom a 190 centis hozzám képest óriást.
-Te itt vagy.-jelentem ki szemeit fürkészve, teljesen lefagyva.
-Itt.-bólint mosolyogva.
-Ahh....-ugrok nyakába-végre-Puszilom agyon arcát s nyakát is, csillogó szemekkel-Végre itthon vagy!-bújok nyakába s ő szorosan tart magához.
-Ennyire hiányoztam?
-Nagyon.-adok egy pici puszit szájára. Ez amolyan testvéri szeretett.
-Hm...Hara baba.-nyalja meg szája szélét, szemembe nézve.
-Perverz.-ölelem szorosabban magamhoz.
-Az.-bújik nyakamba és leül az ágyamra.-Mutasd magad.-néz bele szemembe.
-Mert?
-Mert látni akarlak.-szállok ki öléből s ő combján pihenteti kezeit.
-Na mi az?-nézek rá aggódva-Valami nem jó?
-Csodálatos vagy.-mosolyodik el.-Csak már régen láttalak.-ültet ölébe-De amúgy ennyire jó lett ez a szám? Már vagy harmadszor kezdődik újra.-neveti el magát.
-Igen.-vörösödöm el-Nagyon tetszik...

-HaRa....-szólít meg már az ágyban pihenve.-Anyáék mikor érnek haza?
-Későn. Lehet csak reggel. Asszem apa éjszakás.
-Értem...-mondja komolyan.
-Mi a baj YiFan?-nézek fel rá.
-Semmi...-nyel egy hatalmasat.
-Hm...érdekes.-ülök fel-Volt valami jó nő?-kacsintok egyet rá.
-Hát sokan akartak dugni.-rántja meg vállát.
-Na! Komolyan?-csillanak fel szemeim. Végre lesz újból nője.
-Ja, de egyik sem komoly. Mást szeretek...-mondja halkabban az utolsó mondatott.
-Hűhaaa kit?
-Mindegy.-legyintek egyet-Inkább azt mond, hogy van-e valami Dr. Úr a láthatáron?
-Van, de egy oldali a szerelem.-rántom meg a vállam.
-Na hát. Megverjem?-mosolyogja el magát-Nem kellesz neki?
-Jaj. Nem ez a helyzet.-kacagok fel-Ő nem kell nekem, de viszont én kellek neki.-ülök rá hasára s apró köröket rajzolok pólójára.-Amúgy jó barátok vagyunk.
-Hm...-néz le kezemre-ez olyan jó érzés.-csukja le szemét.
-Tudom.-simogatom meg bársonyos bőrét-Imádlak.-adok puszit homlokára.
-Én is szeretlek.-nyitja ki szemét s tarkómat meg fogva óvatosan ajkaira húz s lágy csókba invitál. Édes és meleg. Ez a két szó jellemzi YiFan csókját. Egyszerűen fantasztikus. A bátyám...atyám ezt nem szabad.
-Ezt nem lehet.-szakadok el tőle s elködösült szemeit tanulmányozom.
-Tudom.-simít rá combomra-De én szeretlek, Hara!-harapja be sexyn ajkát, kissé pániba esetten.
-Én is.-mosolyodom el.
-De én nem, mint testvért.-vezeti bal kezét derekamra.
-Nem szabad.-gyűlnek könnyek szemembe. Én is akarom. Akarom a csókját, az érintését, minden egyes kis porcikáját akarom. A mosolyát, a testét, a hangját s a lelkék. Azt akarom, hogy az enyém legyen.
-Miért nem?-csókolja le néhány kósza könny cseppem.-Nem vagyunk vér szerinti rokonok.-ül fel s így ágyékán ülök.
-Tudom.-nézek csillogó szemébe.
-Kérlek légy ágyékom kivárgzó rózsája.-leheli ajkaimra kéjtől fűtött hangon amitől kiráz a hideg s lecsukom szemhéjamat.
-Leszek.-félőn zárom be a köztünk lévő távolságot.
Csókol, imád s nem hagy el. Ő az én egyetlen szerelmem, Wu YiFan a bátyám.