Fél vereség

Banda: EXO
Besorolás: Yaoi
Korhatár: 16+
Figyelmeztetés: Itt ott sexuális tartam és trágár kifejezések.

Hát fura egy alak volt ez a Luhan-őt adtak mellem,hogy kisérjen el a szállodába.
     Igen az a Luhan, akit nem birok a bandából,de a főnők őt osztotta be mellém.
Jaj el is felejtettem bemutatkozni! Kris vagyok, de a többiek csak K-nak vagy Krisnek szólítanak -igen elég kézenfekvő nemde?
Van, a bandánk a Trippla X. Hogy miért? Mert szeretjük a filmet és mi sem vagyunk olyan jók mint amilyennek kinézünk (mintha egy Idol banda lennénk, eskü!). Mind az 5-en 180 fölölti magassággal rendelkezünk. Csoki barna szemek, -persze a főnöké világos kék ami szinte világít a sötetben- rövidebb szőke haj, de az enyém inkább barnás, mint szőke.
A rosszaság kapcsán jut eszembe!!! Éppen egy rablás kellős közepén tartunk ezzel az undorító Luhannel...
Jó nem a közepén, de már benne vagyunk az akcióban.
JeJu szigetére utaztunk egy borzalmas giccses szállodába ahol ki kell rabolnunk Mr. Hill-t akinek a szobája rejti számunkra igazán kecsegtető kincset. Cirkónia nyakék. A kő átmérője 5 cm, magassága 7 cm. Az igazi jackpot, számunkra!
Nagyon sok rabló banda próbálta már elrabolni, de eddig vagy lebuktak a helyszínen vagy pár napra rá, de mi nem fogunk. Mert mi vagyunk a Tripla X.
   -Mennyi az idő?-fordul felém unott képpel társam.
-Fél 10. Készülj.-vetettem oda fél vállról. Még egy utolsó fintorgás után elment összepakolni a szükséges eszközöket.
   Lassan lépkedve az ital pult felé rendeltünk egy egy pohár whiskeyt amit azonnal le is húztunk.
-Na gyerünk.-vágott hátba Luhan. Egy gúnyos grimasz útan felpattantam a helyemről, s a célpont irályába vetük utunkat.
Ez a Hill...nagyon szereti a gyengéd élvezeteket így valószínűleg nem lesz a lakosztályában,ha pedig igen akkor majd inprovizálunk...ahogy szoktunk.
    Luhan a nagy zárfeltőrő éppen most babrál a számos zárral!! Nem vicc, komolyan nagyon profi a csávó....bár ezért még nem szerettem meg.
-Na mi lesz már?-toporgok,idegesen egy helyben.
-Nyugi, tesa!-mosolyog rám hatalmas szemekkel. Ez beszívott?-Kész!!-áll fel és kinyitja a nyilászárót előttem.-Hölgyek előre.-hajol meg illedelmesen.
-Ezért mész te előre!-ütom vállba s halkan be lépkedek az ajtón. A korom sötétségben próbálok körbe nézni és ahogy látom se kamera, se Mr. Hill, csak egy hatalmas pluss maci a kanapén.
-Áh ez könnyű meló lesz.-nevetem el magam és a villanyokat felkapcsolva -persze csak kesztyűben- elkezdem keresni nyakéket.-Hol van?-kezdtem el halkan mérgelődni.
-Itt van.-mutatott rá egy üveg dobozra Luhan.-De ezt én nem tudom meg oldani,csak te.-nézett rám lesajnálóan.
-Egyértelmű.-vágtam vissza egy kis gúnnyal a hangomban.
Körbe jártam az átlátszó dobozkát s alaposan szemügyre vettem...
-Kris!-kiált rám Luhan-Vigyázz!-mutat lábam elé ahol egy vékony drót helyezkedett el a nyakékhez kötve.
-Fu...ezt tudod mi?-erre lassan megrázta szőke tincseit-Ez egy olyan szerkezet amely ha kivesszük a helyéről a nyakéket akkor megrántjuk a vékony drótot és vagy felrobbanunk vagy megszólal a riasztó.-magyarázom neki miközben egyrekőzelebbről tanulmányozom az ügyenes elrejtett szerkezetett.
-Az nagyon jo.-horkant fel dühében-és hogyan fogod kiiktatni.
-Hany gramm a nyakék?-nézek fel rá kérdően.
-Azt hiszem 20dkg...-gondolkozik el.
-Az "Azt hiszem"nem elég!!-förmedek rá vérben forgó szemekkel.-Tudod, hogy nekünk végünk ha lebukunk.
-Jó jó.-védekezik kezeivel-Annyi.-bólint határozottan.
-Akkor keress egy 20dkg-os tárgyat.-adtam ki neki az utasítást és ekkor ettem észre, hogy ez nem csak a nyakékhez van hozza fűzve, hanem az üveghez is-Inkább 23 dkg-osat keress!.
-Okés!-szalutált le nekem amit egy mosollyal nyugtáztam és elment kutatni.-Ez jó lesz?-dobta nekem a zárt tusfürdös dobozt.
-Jó.-bólintottam-Köszi.-vettem le az üveg tetőt, s óvatosan fogva a drótot pillantottam fel Luhanre.
-Ved ki.-utasítottam "kedvesen", és igy is tett. Kisse remegő kézzel de kicseréltük a tárgyakat. Az üveg tetőt vissza téve tüntetünk el magunk után minden esetleges nyomot.
    -Jók voltunk.-pacsiztunk össze immár a saját szobánkban.
-Azok.-néz szemeimbe csillogó szemekkel.-Igyunk.-szólal meg pár perc kínos csend múlva.
    Szótlanul követem egy közeli bárba ahol már tolongott a nép! Pár dollár befizetése után beengedtek a bor fejűek. Csodálom, hogy elfogadták a dollárt is....
Jó pár pohár whiskey után lassan rám emeli a tekintetet Luhan.
-Táncoljunk.-mosolyodik el totál részegen.
-Hagyjál már.-fintorgok rá féloldalasan és tovább bűvölöm az üres poharamat.
-Naaa....-ráncigálja, nyávogva karomat-Miért utálsz?
-Csak...-pillantottam rá villámokat szoró tekintettel.
-Hm...jó.-durcazott be.-Akkor én is.-fúj de utálom amikor ilyen részegen. Ilyen durcás mint most, mint egy három éves. Vissza fordult a pohárja felé és kért még egyet.
-Nem lenne ez már elég?-kérdezem lehúzva pohara tartalmát.
-Dehogy is.-mutatja fel mutató ujjat.-Mégh...-csuklik egyet-Most kezdtem elhk..-csuklik még egyet.
-Na persze.-állok fel-Vissza megyünk és majd ott szépen kialszod magad.-állítottam fel karjánál fogva.
-Neeeem...-kezdet el ismét nyávogni.
-De.-sóhajtottam fel és kifelé kezdtem húzni. Oda a jo buli.-Gyere már.
-Cnaaaj...-jött immár mögöttem.
    Mikor oda értünk a szobánk elé az nyitva volt és éget a villany, majd egy közép magas, öltönyös férfi lépet ki az ajtónkon aki körübelül a 40-es éveiben járhatott.
-Maguk ennek a szobának a bérlői?-erre egyszerre bolintotunk és ő az igazolványát vette elő. Rendőr!-Le vannak tartoztatva.-vette elő bilincsét s ránk kattintotta-Jogukban áll....-kezdte el darálni a szokásos szöveget.
    Egy óra múlva mindent megtudtunk. Volt egy kamera elrejtve Mr. Hill plüss mackójában és onnan azonosítottak.
    A rendőr autoban ülve beszélgetett
Luhan egy tisztel akivel valószinűleg jó kapcsolatott ápolhattak hiszen nagyon jól elkacarásztak.
-Engem elengedtek.-fordult felem immár egyedül s józanul-Kitalálok valamit és kihozlak.-szált ki a kocsiból-Viszlát!-mosolyodott el, s ezzel ott hagyot!
  Öt nap múlva már a banda házában voltunk és egymással veszekedtünk Luhannel. Még jó, hogy csak ketten voltunk.
-Dögölj meg.-vágott hozzám egy vázát, de én elhajoltam.
-Te is bazd!-mosolyodtam el.
-Utállak.-kezdett el hisztizni.-Miért kell állandóan veled lennem?-nyávogot tovább-Tudod mit?
-Nem, picim.-nyaltam meg szám szélét.-Mit?
-Anyád nyalogasd. Ne tegyél ilyen gesztusokat félem. Nem vagy te senkim.-ütött mellkasomra.
-Hmm...milyeneket?-túrtam hajamba. Istenem de szeretem szívatni.
-Ilyet.-utánozta le ajkaim és nyelvem mozgását.
-Oh miért?-hajoltam közelebb mire halványan elvörösödött.
-Mert.-fordította el fejét. Ez...ijesztő.-nyelt egy hatalmasat.
-Hé!-tettem vállára kezemet-Gond van?-komolyodtam el.
-Van!!!-szaladt ki vörös arccal. Hm hát jó! Gondoltam magamban es leültem a kanapéra tv-t nézni.
    Egy hét és még mindig nem jött haza Luhan. Egy kicsit aggódom. Jó nem a csapatunk csak az élete, de na. Szokott írni az embereknek ha nem jön haza. Igazán aggódom...
      Végre meg van. Itt van a banda közös parkjában és gördeszkázik....egyedül. Mindig ezt csinálja ha ideges vagy dühös, de most melyik a baja?
-Hé Lulu.-hivom becenevén életemben először. Lassan és sápadtan hátra fordul.
-Mi van?-teszi keresztbe a karját.
-Miért nem jöttél haza?-lépek hozzá közelebb mire ö hátrább lép. Távolságtartó.
-Mi bajod?-teszem zsebre kezem.
-Semmi.-feszül be egész teste.
-Gondolom.-szorítom össze a fogaimat.-Akkor gyere haza.-kontrollálom dühömet.
-Nem.-kiált rám egy könny csepp elölt.
-Luhan....most komolyan mi a baj?-kérdezem tőle nyájas hangon szemeibe nézve, de ő csak a földet kezdi el fixirozni.
-Semmi.-nyel egyet, mire én közelebb lépek hozzá.
-Mond el.
-Nem.-szorítja össze még jobban karjait.
-Fuu akkor baszodj meg.-kiáltom el magam mire kapok tőle egy hatlmas pofont.-Ezt most miért?-nézek rá kiakadva.
-Mert egy taplo, bunko, balfasz vagy és....-csuklik el hangja.
-És?-ívelődik fel hangom-Mi és, Luhan. Mi és ami velem kapcsolatos?-fogom meg karjait mire megijedve rámpillant.
-Sze...én..én birlak...-sutogja halkan és e közben totál vörös arccal bámul engem.
-Te....úgy?-értetlenkedek.
-Igen. Úgy.-szégyenli el magát.
-De én fojtón csak köcsög voltam veled és piszkáltalak.-gondolkozom el ledöbbenve.
-Tudom, éreztem is.-küzködik könnyeivel.
-Ne haragudj rám!-ölelem szorosan magamhoz.
-Hagyjál békén.-ver vállba.-Kris a rohadt életbe-ütögeti mellkasomat egyre erősebben, de én csak erősen szorítom magamhoz.
-Nyugi.-túrok hajába, mire megáll az ütésemben és dermedten áll ölelésemben. Lassan masszírozom fejbőrét s nyakába hajtom fejemet.-Én is kedvellek, Lulu.-csókolok nyakába, mire ő ellök magától.
-Hagyál békén!-könnyezik be s felkapja a gördeszkáját majd elgurul vele. Azonnal utána futok s lerántom róla magamra-Mit csinálsz?-ordítja arcomba sírva.
-Csak beszéljük meg. Otthon.-karolom át derekát.
-Jó.-bólint szipogva.-De inkább út közben beszélgessünk.-áll fel s kezét nyújtja amit el is fogadok.
-Szóval mi a baj? Miért futottál el?-sétálok mellette.
-Csak...-nyel egyet vörös fejjel.
-Mit csak?-nézek rá nagy szemekkel.
-Amikor megöleltél és a hajamba túrtál akkor....fu..furcsa gondolataim voltak.-erre azonnal lenéztem gatyájára ahol már elég nagy problémák voltak.
-Igen?-karolom át nyakát.
-Ühüm....-bólint egyet-A nyakba csók már csak hab a tortán volt.-sutogja egyre halkabban.
-És ez zavar?
-Nagyon....már mint nem te, hanem az, hogy fiúk vagyunk.-húzodik közelebb.
-A tested nem ezt mutatja.-csúsztatom derekára kezem s kinyitom a bejárati ajtónkat.
-Tudom.-harapja be ajkát.
-Lulu-szólítom meg mire rám kapja csillogó szemeit-Megcsókolhatlak?
-Igen.-vörösödik el s alig nyögi ki ezt az egy szót, mire én azonnal rátapasztom ajkaim vörösre harapott ajkaira. Lassan mozgatni kezdem számat, ízlelgetem dús édes ajkát. Ezt akarom minden reggel érezni amikor felébredek. Végig nyalva alsó ajkán csókolom tovább s ő szét nyitja száját így bejutást biztosítva finom ajkai közé. Óvatosan masszírozni kezdem nyelvét, s néha néha lágyan megszívom dús ajkait, így egy gyengéd táncba hívom őt. Sajnálatomra levegő hiánya miatt elválunk egymástól, de nem lépek hátrébb. Csillogó szemeit vizslatóm s várom a reakcióját ami egy halk kuncogás.
-Imádom.-hajtja paradicsom vörös fejét nyakamba.
-Én téged imádlak.-csókolok nyakába s innentől kezdve jól mulatuk az életünk.

Végleg Vége?

160624 -Szeretném ha...
-Nem tehetem.
-Én meg akarom tenni.
-Én is, de nem tehetem. Hiányozni fogsz!
-Te is.
-Ne sírj, édesem!
-Szeretlek.
-Én is...-Ezzel sarkon fordult és ott hagyott.

160724 Egy hónap nélküle. Egy hónap semmi. Sötétség, félelem és kétségbe esés. Utálom!

160824 A születésnapom van ma. Pár nap és újra láthatom, de már csak mint egy kis kölyök. Semmi több csak egy taknyos diák aki fülig szerelmes a töritanárjába.

160912 Tizenkét nap pokol. Mindennap látom a mosolyát, minden nap hallom búgó hangját és minden hétfőn látom ahogyan kottái és zongorája fölé görnyedve varázsolja el a tini lányok rajongó hadát. Irritáló. Irritál maga a tudat, hogy úgy csinál mintha mi sem történt volna vele, s velem.
Hangtalanul s lassan egy könnycsepp kúszik le arcomon egészen a füzetem lapjára ahol szétterül.
Lassan felállok és kisétálok a teremből mindenki legnagyobb ledöbbenésére.
Fáj, s nem akarom....
A mosdó felé veszem az irányt ahol nagy szerencsémre senki sincs. Jéghideg vízben arcot mosok és leellenörzőm a hegeimet borító alapozót. Elkenődött, ahogyan az elétem is. Lehúzom az ingem ujját s a tükörbe nézek. Lehet nem kellet volna, hogy ebbe a suliba jöjjön tavaly ősszel, akkor lehet nem lennék így elkenődve és lehet, hogy már több csajt húztam volna meg mint amennyi hajszálam van.
Halk kopogás. Nem nézek ki. Majd ha akar valaki akkor bejön. Halkan nyílik az ajtó, s egy velem egy magas barna hajú mosolygós argentin lép be azon.
Arcom érzelem mentesen vizslatja az érkezőt.
-Mi a baj?-néz rám hatalmas boci szemekkel a csendet megtörve. Szemeibe emelem tekintetemet s elmosolyodva megveregetem a vállát.
-Ugyan mi lenne tanár úr?-kapok elő zsebemből egy rágót s rágni kezdem-No problem.-távozom az otthagyva a lefagyott tanárom.

161001 Új osztályfönökünk lesz, ugyan is a banya szülni ment. Csodálom is, hogy össze jött neki. Kíváncsi lennék kinek volt hozzá undora.
Manapság egy kicsit jobban vagyok. Nem tudom miért. Talán csak jól eset a szemébe röhögni vagy csak egyszer a szemébe nézni. Inkább az előbbi.
Nyikorogva nyílik az ajtó s belèp rajta lelkes töri tanárom, s ekkor pukkad ki a rágó lufi számon s esek hátra a székes hintázás közben.
-Mi volt ez?-néz körbe s megállapodik rajtam a szeme.-Jól vagy?
Nem szólok semmi csak sűrű harapások közben felállok és leülök székemre.
Egy hatalmas sóhaj után. Elmondja mi történt....mintha nem tudnánk.
-Jöjjenek az igazolások. Ki hiányzott?-beszél magában miközben az e-naplót böngészi.
-Hol voltál tegnap, Sehun?-néz rám bárgyúan.
-Hát tudja tanár úr a kölyköknek is vannak dolgaik....na azt rendeztem el.-mondom neki mintha sík hülye lenne.
-Igazolás?
-Majd lesz.-legyintek egyet-Ne tessék aggódni, még a végén a szívére megy.-ütögetem meg cinikusan szívem helyét ahol 06.24 óta nincs semmi.
-Kell szaktanári a tiszteletlenségért?-komolyodik el.
-Eggyel több vagy kevesebb.-mosolyodom el.
-Akkor nem kapsz.....helyette itt maradsz órák után, mert ha nem kirúgatlak.
-Tessék cs...mi?-Pillantok rá aggódva-Nem teheti meg.
-Dehogy nem.-mosolyodik el s tovább halad.
Délután 3 óra. Benyitok a terem ajtón ahol "kedvenc" tanárom üldögél s írogat valamit.
-Na itt vagy.-áll fel.
-Na nem mondja.-forgatom szemeimet.
-Vicces vagy!-mosolyodik el.
-Leszarom.
-Én is.
-Akkor minek vagyok itt, tanár úr?-mondom az utolsó két szót undorodva.
-Mi bajod velem?
-Na de tanár úr...nekem semmi.-húzom fel számat.
-Haragszol rám igaz?-lép közelebb.
-Most maradjon csendben bármi is történik.-lépek elé s hajába túrok. Szemeit vizslatom amiben furcsa csillogás van s a földet ajándékozza vele. Atyám de hiányzott már ez az érzés. Köszönöm istenem. Lassan kivezetem ujjaimat tincsei közül s hátrébb lépek. Pár nyugtató levegő vétel után...
-Miért vagyok itt? Mi a büntetésem?-kérdezem rekedt hangon.
-Menj haza...Sehun-bólint leszeget fejjel az ajtó felé. Szó nélkül kilépek rajta s ott hagyom egyedül.

161104 Hó. Imádom a havat. Mindent imádok ami fehér. Gyönyörű, de ki halt az utca. Csak én és egy pár van az út másik oldalán. Egy alacsony lány beszél egy fiúnak akit nem látok.
Leülök a padra. Hideg. Gondolhattam volna.
Ujjra a párra nézek. Fekete haj, csoki barna szemek és az a jellegzetes mosoly. Ő az....egy lánnyal... randizik?!
Hát igen Ő gyorsan tulléppet rajtam. Jellemző.
Hátra dőlök a padon és akaratom ellenére is pár könny csepp végig folyik az arcomon. Hatalmas lyuk tátong a szívem mélyén. Én szeretem és rossz mást látni a karjaiban amikor még fél éve ő pihent karjaim közt.
Lassan fel állok s elfordulva haza indulok azt hiszem kimondhatom, Végleg Vége!

161224 Karácsony! Uuuutááálom a karácsonyt! Valami miatt. Nem igazán tudom miért, de olyan unalmas és annyira utálom a "szeretett teli" reklámokat. Nem csak az nap kell szeretni az embert...
Csengetnek. Remélem anyáék testvére lesz az. Ma mutatják be az első gyereküket. Remélem jó arc lesz.
Ajtót nyitok és egy gyönyörű csillogó zöld szemű szemüveges lánnyal találom szemben magam akin aranyos szíves sál és bolyhos sapi van.

-Miben segíthetek, Szépségem?-dőlök az ajtó félfának.
-Anyáék mondták, hogy csengessek be.-mondta egy enyhe pír és szemüveg igazítás közben a hosszú szőke hajú angyal.
-Szóval te vagy az új lány!-jelentem ki magamnak!-Oh Sehun.
-Lisa...Lisa Wag...vagyis most már Park Lisa.-mosolyodik el és kezét nyújtja, de én a kéz fogás helyet inkább kezet csókolok neki.
-Örvendek Park Lisa.-mosolygok rá s beljebb invitálom.-Nézzétek mit fogtam.-vezetem be a nappaliba ahol azonnal "letámadják", s közben a szülei is beérnek.
A vacsora jól telt. Leszámítva öcsém folytonos "Lisa csodálatát".
-Oh SeGi! Most már viselkedj. Hagyd szegény lányt levegőhöz jutni!-szólt rá apám mosolyogva mégis erélyesen.
-Jó.-hajtotta le a fejét a 8 éves tökmag. Lisa oda hajol a töki füléhez és súg neki valamit mire SeGi füli érő ajkakkal mosolyog.
-Mi az töki?-kérdezek rá mire ő megrázza fejét s tovább eszik.
-Gyertek gyerekek. Valaki hozott nektek ajándékot.-nevet fel apa. Ja valaki. SeGi ragyogó tekintettel bontogatja ajándékait s el is szalad. Ez hova ment?
-Ezt neked csináltam ment oda Lisához s oda adta neki-Azt hittem fiú leszel és azért lett Transformers.-szomorodik el.
-Atyááááám...-sikantja el magát Lisa mire mindenki ijedten pillant felé-Imádom a Transformerst!!-öleli magához Segit-Nagyoooon köszönöm, Töki.-ad neki egy hatalmas cuppanos puszit
-Hűha ha ez jár az ajándékért akkor én is csináltam neked.-mentem oda négy kéz láb és arcomat oda tartva lestem rá. Ő csak nevetett egyet es a Transformers babával adott egy puszit.-Naaa ez nem te voltál.
-Hát nem. De ha engem puszilgatna egy Transformers kirázna a hideg és örülnék neki szóval legyél megtisztelve.-mosolyodik el szemüvege mögül rám meresztve gyönyörű szemeit.
-Honnan tudsz ilyen szépen és helyesen koreaiul?-jött a spontán kérdés anyától.
-Volt egy banda amit nagyon szeretem, de nem tudtam sosem, hogy mit mondanak, így megtanultam s reménykedtem, hogy egy szerető koreai család örökbe fogad.-nézett immár a családjára akik azonnal megölelték és mi is.

Másnap

Csengetnek, Lisa ajtót nyit és egy dobozt hoz be nekem amit átnyújt.
             "Oh Túl Dögös Sehun-nak! "
-Mi a...?-riadok meg-Valaki fel akar robbantani.-túrok bele hajamba.
-Ilyen hülyét fel is kéne.-jön ki a szobájából öcsém ásítva a persze tőle is megijedek.
-Biztos valami csinos lány.-kortyol teájába Lisa.
-Biztos.-rántom meg vállam s óvatos levéve a csomagolást kinyitom a dobozt. Egy plüss maci van benne, de nem akár milyen...ez az Ő macija. Kezembe veszem s lassan remegő kezekkel arcomhoz emelem. Olyan illata van mint neki. Az a tökéletes férfias illat. Imádom.
Lassan könnyezni kezdek és minden megáll s eltörpül mellettem. Ezt ő küldte. Nekem. Ő küldte aki dobot. A sarokba hajítom a macit s öcsémhez sétálva ölembe kapom.
-Öcsi ugye te szeretsz?-kérdezem elhaló hangon.
-Igen miért?-nézne rám, de én nyakába fúrom arcom s most már nem fogom vissza magam. Derekát ölelve sírom ki a 6 hónapnyi stresszt és fájdalmat.
Egy apró kéz simít végig arcomon. Ránézek és egy gyönyörű szőkeség mosolyog rám.
-Ne dobd el. Akié biztosan jó ember csak valamit nagyon elrontott. Jó az illata, biztosan jó ember.-simizte meg hajam.
-Igaza van Noona-nak.-mondja halkan öcsém-Hyung, nem szabad sírni. Te mondtad.-bújik hozzám.
-Tudom.-nyomok egy puszit homlokára és Lisa kezét megfogom-Igazad van. Jó ember, csak nem teheti meg.-húzom mosolyra a számat.
A nap többi része viszonylag boldogan telt. Elmentünk mozizni. Valami orbitális nagy hülyeséget néztünk, de ha ezt akarták.
Halk kopogás s egy csendes "bejöheteket" hallottam a viharos éjszakában.
-Igen.-válaszoltam és felültem. Lisa kinyitotta az ajtót majd becsukta és megvált előtte. Egy hatalmasat villámlott, erre ő össze rezzent.
-Gyere.-tártam szét karjaimat és ő azonnal hozzám szaladt.-Félsz a vihartól, igaz?-ült le mellém és én betakartam őt.
-Igen.-húzta össze magát-Ne haragudj, hogy...
-Nem haragszom.-mosolyodtam el.
-Anyáék magukra zárták az ajtót.-nézet fel rám.-Gondolom...
-Jaj ne. Eltudom képzelni.-nevettem el magam.-Ilyenkor nem tudsz elaludni?-néztem le rá és átkaroltam vállát mire édesen elpirult.-Nem vagyok ám olyan mint amilyennek látszom. Nem akarlak sem megfektetni, sem semmi mást.-simogatom meg fejét.
-O-Oké...-bólogat.
-De azért aranyos amikor elpirulsz kicsi lány.-döntöm fejem fejére.-Szóval nem tudsz ilyenkor aludni?
-Nem.-rázta meg a fejét. Ölembe húztam és eldőltem vele, így most ő volt a fal felőli oldalon én pedig az ablak felőlin. Felé fordultam és....
-Ugye nem baj ha át ölellek?-tettem fel neki a költői kérdésem.
-Nem.-rázta meg picit fejét s én közelebb húzódva magamhoz öleltem. De ismerős ez a helyzet....még fél éve és két napja ugyan így aludtam el csak nem Lisával.
-Sehun...kérdezhetek valamit?
-Igen.
-Meleg vagy?-kérdezte nagyon halkan.
-Bisex.-sóhajtottam fel-Bár ne lennék az.-kezdtem el játszani tincseivel.
-Kérdezhetek még egyet?
-Igen.
-Aki küldte a macit ő fiú volt és ő dobot téged?
-Igen és igen.-szorult el hangom.
-És...
-Aludjunk..-mosolyodtam el.
-Jó.-bújt mellkasomba-Jó éjt, Sehun Oppa.
-Jó éjt, Kicsi Lány.

170103 Újabb hétfő. Újabb ének óra....immár Lisával.
-Hello gyerekek.-megyek be az osztályba-Van egy új lány.-fogom meg Lisa kezét és behúzom az osztályba.
-De ő nem is koreai!-jelenti ki nyávogva az egyik osztály ribanc.
-Nem, de jó bőr.-kacsint Lisára az osztály báj gúnárja.
-Köszönöm, ezt már a bőr gyógyászom is mondta.-mosolyodik el, mire az egész osztály kórusban nevetni kezd.
-Jaj nem ő nem szó szerint a bőrödre értette.-mosolygok rá kedvesen.
-Akkor...oh értem..és azt is köszi.-pirul el.
-Na gyere.-vezetem a helyünkre.-Ha mellettem ülsz az nem baj igaz?-nézek rá nagy szemekkel és ő aranyosan megrázza a fejét.-Na most lesz egy énekünk. Aki tartja ő az osztály főnökünk is.
-Okés.-bólint nagyot!-Mi a neve?
-Juan Hernandez.

-Spanyol.
-Nem, Argentin.-kezdek el dobolni lábammal.
-Ideges vagy?-kérdezte meg, de már válaszolni nem tudtam ugyanis ide jött néhány ember beszélgetni.
-Park Lisa.-olvassa fel ofőnk új unoka tesóm nevet.
-Igen?-áll fel Lisa.
-Szóval te vagy az új lány?-teszi fel magának a kérdést.
-Hát persze tanár úr.-mosolyodik el és kimegy hozzá kezet fogni majd vissza jön a helyére. Nem is kell mondanom, hogy mindenkinek leesett az álla még Neki is.
-H...oké.-tért vissza a bambulásból.-Jól tudom, hogy Sehun unoka testvére vagy?
-Jól, de honnan?-lepődik meg Lisa.
-A tanárok mondták.-rántja meg a vállát.-Tudsz énekelni vagy valamin játszani?
-Tanár úr. Egy ilyen angyal biztosan tud...-rikkant fel a báj gúnár.
-Css...-inti le az ofő. De furcsa őt nem Szerelmemnek hívni...
-Hát...picit tudok.-mosolyodik el Lisa.
-Meghallgathatom?
-Meg!-bólint egy nagyot majd ellazul s énekelni kezd. Gyönyörű akár csak ő. Most már nem az ablakon keresztül bámulok, hanem őt figyelem. Ahogy az arcával játszik és a kezével a rap résznél. Atyám ki ez a lány????
-Hűhaaa....-túr bele hajába az ofő.-Ez...ez odabaszott gyerekek.-káromkodja el magát mire mindenki megrőkönyödik s én vissza fordulok az ablak felé.
Az óra megkezdődik s ő újból megmutatja mély férfias hangját.
Lépnék ki az ajtón amikor is egy kar vissza ránt.
-Mi a..-esek tanárom karjaiba. Még mindig csillognak szemei.
-Hiányzol.-harapja be ajkát.
-Mi?-kérdezek vissza mint aki hülye.
-Nagyon hiányzol.
-A.e.öhm..-csak mekegek makogok, de nem tudok semmit sem mondani. Egyszerre öl meg az ideg és lenne kedvem kiröhögni. Az utóbbi mellet döntöttem.
-Miért nevetsz?-tart még mindig karjai között.
-Hogy miért?!!!-akadok ki.-Elhagytál vagy dobtál vagy bánom is én mit tettél, de fáj. Kurvára-rohadtul fáj.-igen amikor káromkodom akkor jobb lesz.
-Tudom és sajnálom, de csak meg akartalak ölelni.-hajtja le a fejét.
-Na jó. Én ezzel nem tudok mit kezdeni.-tárom szét karomat.-Elég szar helyzet.-húzom el számat-Ugye tudod, hogy dühös vagyok rád.
-Igen.
-És ugye tudod, hogy megakarlak újra és újra fektetni?
-Tu..mi?-néz rám hatalmas szemekkel.
-Semmi.-legyintek egyet-Viszlát!-intek neki. Szar lesz a két óra múlva megesendő töri óránk.
-Lisa.-nézek törin a lányra mire ö is így tesz felém-Te is látod, hogy fura az ofő?
-Hát eléggé.....feszült..talán. Mert?-nézet rám érdeklődve.
-Csak kérdeztem....-nyelek egyet. Elég érdekes, hogy még csak most jött rá a hiányomra. Na meg egy csaj után. Biztos nem volt olyan jó az ágyban...

170216 Ma Lisa nálunk alszik. Igen velem...pontosabban velünk. Ez a tökmag nem hagyott békén.
-SeGi.-üvöltöm el magam-Nyiss ajtót a szerelmednek.
-Ő nem a szerelmem!-néz rám csúnyán és ki megy ajtót nyitni. Mosolyogva sétálnak be s Lisa azonnal megölel majd a fülembe suttogja
-Félek tőlük.-izmaim befeszülnek s közelebb húzom magamhoz.
-Kiktől?-kérdezek vissza haraggal teli hangon.
-Majd elmesélem.-vált el tőlem.
-Jó.-bólintottam s vissza álltam főzni. Kitől fél s miért? Mit tesznek vele? Ő csak egy ártatlan lány, kinek ártana? Egy hatalmasat csapok a késsel a húsra mire mindenki rám néz. Lisa remegő végtagokkal feláll s meg simítja arcomat.
-Kitől félsz?-nézek rá.
-Volt egy fiú a nevelő intézetben aki imádott túlságosan is, de én...
-Vissza utasítottad, igaz?-bólintott egyet.-De mit tesz, hogy félsz?
-Követ mindenhova és a barátaival üzenget....dolgokat.-s itt nyel egyet.
-Hozzád ért?-szorítom össze fogaimat.
-Nem....még nem.-szorítja meg vállamat.
-Nem is fog, azt garantálom...

170317 Már egy ideje mindennap haza kísérem Lisát, mint ahogy ma is. Csak hogy ma találkoztunk ezekkel az említett fiúkkal.
Lisa közelebb húzódik hozzám s remegni kezd.
-Mi a baj?-karolom át vállát s magamhoz húzom.
-Ő...ők azok.-csuklik meg hangja.
-Szia cica, új pasid van?-áll elénk az egyik fasz alatt futkosó. Csak ívesen kikerültem s tovább mentünk.-De tré vagy, buzikám.-kiált utánam mire én vissza sétálok hozzá és lehajolok arcába.
-Jaj kicsi rigó szeretnél te annyi faszt a seggedbe ahány bennem volt.-veregetem meg vállát.-Ja és rohadt gyorsan szállj le Lisáról bele értve a kis barátaidat is.-egyenesedem fel mire ő nevetni kezd, de ez amolyan félelem eltakarós nevetés.-Hát jó én szóltam.-rántom meg a vállam és megfordulok, de ő elém szalad és behúz egyet a bal szemem alá.-Ennyi?-mosolygok rá és ő bever egyet a gyomromba mire egy kicsit össze húzom magam s Lisa felsikkant. Erre elpattan benem az ideg s innentől kezdve csak verem őket, de nem halálra-Na remélem megjegyeztétek, hogy ne kezdjetek ki Lisával.-karolom át az említett hölgyet s ők elszaladnak.-Jól vagy Hercegnő?-kacsintok rá.
-Én jól, de te vérzel.-ijed meg.
-Oh kutya bajom.-legyintek egyet-Még jó, hogy tudok boxolni.-indulunk haza.
-Kicsit gyere be.-nyitja ki a kiskaput ahol édesanyja már rohan is ki.
-Sziasz....atyám Sehun mi történt?-megyünk be a házba.
-Semmi különös Hyorin. Csak van egy gyönyörű szőke lány akit túl sokat inzultáltak és én ezt megelégelve provokáltam egy búnyot ahol én jöttem ki győztes ként.-mesélem el neki miközben lekezeli a sebeket.
-Atyám. Remélem nem az a lány akire gondolok...-remegnek meg ajkai mire Lisa könnyekben fakad ki.-Jaj szívem.-öleli magához lányát anyja.-Miért nem szóltál?-simogatja lágyan hátát.
-Féltem.-szipogva válaszol anyjának.-Sehun ezért kísér haza már egy ideje.-néz rám egy pillanatra.
-Köszönöm Sehun.-ad egy puszit arcomra Lisa.
-Mindent egy ilyen tökéletes unoka testvérnek.-simogatom meg feje búbját, s ebben a pillanatban lép be ByungHun, Hyorin férje s Lisa apja.
-Szép délutánt kedveskéim.-lép be a konyhába-Oh hello Sehun. Mi a he....mit csináltál?-néz végig arcomon s bekötözött kezemen.
-Megvédtem egy szőke szépséget pár zaklatótól.-fogok vele kezet. Hármat pislog s lánya felé fordul.
-Kik voltak azok? Jól vagy? Ugye nem csináltak veled  semmit? Miért nem szóltál? Oh szóval ezért kisért haza mindennap Sehun a suliból...-rohamozza meg lányát.
-Emlékszel, hogy mondtam hogy volt egy fiú akinek tettszetem, de vissza utasítottam így zaklatott. Pár sexuális jellegű üzentetett és utalást is kaptam tőle. Jól vagyok és nem nem csináltak semmit, de ha ma nincs ott Sehun akkor úgy érzem, hogy ma megtette volna-erre ByungHun ökölbe szorította kezeit s szorított foggal hallgatta lányát.-És azért nem szóltam, mert féltem...-remeg meg hangja. Szorosan magához öleli lányát.
-Még jó, hogy Sehun volt ott...-fújtatót.
-Mert ha ön lett volna ott már azok a fiúk a hulla házban lennének.-fejezem be mondatát.
-Pontosan.-veregeti meg hátamat.-Köszönöm, Sehun.
-Egy ilyen aranyos hölgynek mindent.-kacsintok az említettre mire ő nevetve vállba boxol, ezek után ez már nem fáj.
-Viszlát, Szépségem.-simítok rá arcára Lisának.
-Sehun...-szólít meg mire én ránézek-Miért adsz ilyen beceneveket?-tördeli ujjait s az aszfaltot bámulja.
-Mert igazak rád és a számomra fontos személyeknek adok beceneveket.-tűröm el egy kósza hajszálát füle mögé.
-Sehun...-néz a szemembe-Meghalnék a barátságod nélkül.-ölel magához s ad egy puszit nyakamba amitől rendesen kiráz a hideg.
-Én is, husi. Na de menj vissza a kocsiba, mert meg fázol.-csíptem arcába s az engem haza hozó autóra néztem.
-Okés Szia.-intett egyet.
-Álmodj szépeket.

170424 -Lisaaaaaaa.....-kiáltom el magam s oda futok hozzá, azaz a sok diák lányhoz akik körül veszik.
-Igen?-kapja felém a fejét.
-Ma lesz az egyik kedvenc filmem ahova szereztem két jegyet. Gyere el velem.-mondom el neki nagy vonalakban, mire az összes lány felsikkant.-Na de hölgyeim. Önök is sorra kerülnek.-kacsintok rájuk, mire az össze kuncogva és olvadozva figyel tovább minket.
-Te hülye.-pöcköli meg nevetve homlokom Lisa-Mit nézünk?-veszi el a jegyet s beharapja ajkait.
-Tripla X.
-Tudom.-fojtja el magában a fangörcsöt.
-Mi az?
-Wu YiFan játszik benne.-mondja be az egyik lány a "tömegből".
-Ésssss?-teszem fel a számukra egy értelmű kérdést, mire egyszerre sóhajtanak fel.
-Kris most nagyon menő és felkapott. Na és a hangja azok a gyönyörű számok. Imádom.-kapkodja a levegőt Lisa-És még jó pasi is...
-Hát jó....de azért eljössz?
-Ez egy hülye kérdés volt!!!!!
Beültünk s vártuk a filmet.
-Jaj de utálom a reklámokat.-sóhajt fel Lisa.
-Én is.-teszem kezemet hát támlájára.
-Olyan un...Oh jó napot tanár úr.-néz mellém mire én is oldalra pillantok és halálosan megijedek.
-Mit keresel...már mint Jó napot!-bólintok egyet.
-Sziasztok gyerekek.-mosolyodik el s leül mellém.-Látom érdekel titeket ez a film...
-Oh ne is mondja...tudja ki az egyik szereplő....-és innentől kő kemény Wu YiFan istenítés.
-Csss....-szólok bele a nyáladzásba. A film elkezdődött!
-Hát akkor Sziasztok.-menne el a tanárom.
-Ne tessék menni. Jöjjön velünk.-szól közbe Lisa.
-Oh nem akarom elrontani a randitokat.-mosolyodik el.
-Mi nem is randizunk...-vágok meglepődött fejet.
-Oh pedig azt hittem.-gondolkozik el-Amúgy is én túl öreg vagyok hozzátok.
-23 éves.-vág Lisa kissé eltorzult arcot.-Csak 5 év van köztünk.
-Az igaz, de akkor megyek csak veletek ha tegeztek.
-Ok Taná...vagyis Juan!-neveti el magát Lisa.
-Hova megyünk?-néztem rájuk nagy szemekkel.
-Vidámpark?-dobta be az öltetett A Tanár úr. Nem fogom a nevén szólítani...vagy talán majd...eldöntöm.
-Oda. Azt úgy szeretem.-élénkült fel Lisa s el indultunk. Először az óriás kerékre majd a hullám vasútra szálltunk fel.
-Lisa...egy...nagyon kicsit pihenjünk...kérlek.-álltam meg egy helyben hiszen már majd nem elhánytam magam.
-Okés. Üljetek le én addig veszek Vattacukrot.-szaladt el az árushoz.
-Szóval....hogy vagy mostanában?-kérdezi meg ezt a felettébb érdekes kérdést.
-Szarul, de már kezdem jobban érezni magam.-rántom meg vállam-Te?-nézek rá.
-Én...mindegy.-rántja meg a vállat.
-Persze én elmondom te meg kéreted magad.-fújtatok egyet, erre halkan felhúzza ingujját s elém tárul ennek a 10 hónapnak munkája. Mély sebek helyenként össze varrva s apró hegek.-Ezt...miattam?-fordulok felé teljes testtel.
-Igen...-válaszol elcsukló hangon.
-De hát....te se és én sem tehetek róla.-kapkodom gyorsan a levegőt.-Tudod, hogy nem szabad ilyet tenni.-simítok rá kezére s amikor kéz fejéhez érek megfogom azt össze kulcsolva.
-Tudom.-mosolyodik el keserűen.-Bocsáss meg mindenért.-néz bűn bánóan szemeimbe.
-Nagyon haragszom, de tudom, hogy ezt kellet tenned.-kezdek el közeledni felé.
-Ha újra kezdhetném máshogy csinálnám.-gördül le első könnycsepp az arcán amit készségesen lecsókolok.
-Ez...-lepődik meg.
-Én is máshogy csinálnám, Tanár Bácsi.-kacsintok rá s adok a szájára egy hosszú puszit.
-Tuuuuudtaaaam....úgy tuudtam!-szólal meg halkan Lisa a három vattacukorral kezében, mire mi azonnal elválunk egymástól.-Jaj nem kell itt szégyenkezni.-ül le közénk s adja oda az édességet.
-Köszi.-köszönjük meg egyszerre.
-Szívesen és most mindent hallani akarok. Mi volt ez a nagy lelkizés és mik ezek a hegek?-néz le Juan karjára aki azonnal lehúzza ingét.
-Hát az úgy volt....-kezdjük el mesélni neki a storyt.
-Az igen.-képed el a végére-Ez aztán színes egy story!!!
-Az.-mosolyodom el.
-És most mi lesz veletek?
-Nem tudjuk, de ők kik? Már vagy öt perce erre tekingetnek és mutogatnak.-mutat Juan egy csapat fiú felé.
-Sehun...-bújik hozzám Lisa-Ezek ők.
-Ők bizony.-kezdek el dühös lenni.
-Kik ők?-néz ránk értetettlenűl tanárunk.
-Verni valók.-állok fel s elindulok feléjük-Sziasztok. Valami probléma adódott?-érek eléjük oldalamon Lisával s Juannal.
-Ne....nem semmi.-hajbokkol a kicsi.
-Helyes.-veregetem hátba.
-Mi..mi most mennénk is, igaz fiúk?-erre mindenki bőszen bólogat.-Viszlát, uram.-hajolnak meg és elszaladnak.
-Mit csináltál velük Sehun?-néz rám ijedten tanárom.
-Megvertem őket mert zaklatták Lisát.-karolom magamhoz a lányt aki még mindig fél egy kicsit.
-Jól tetted, de ugye nem történt veled semmi?-néz Lisára aki megrázza a fejét.
-Csak hát gondolom nem eshetett neki jól az, hogy OLYAN megjegyzéseket kapott.
-Amilyenre gondolok...?-erre egy hatalmasat bólintottam-Undorítóak.
-Azok.

170517 -Sehun...-hallottam meg egy mély hangot hátam mögül.
-Igen?-fordultam hátra mosolyogva.
-Hogy megy az éretségire a tanulás?-ért elém s csak pár centire állt meg tőlem.
-Hát...ami azt illeti a töri eléggé neccesen.-játszom meg magam.
-Hm...nem lenne kedved velem tanulni...mondjuk a lakásomban este 8-kor?-harapja be über sexyn ajkát s tarkkojára simít.
-De. Nagyon is lenne kedvem. Ehhez lenne a legnagyobb kedvem.-fújtok el magamban több kéjes sóhajt.
Igen az óta a filmes délután, így mennek a dolgok. Lisával ugyan úgy viselkedünk, mint előtte csak annyi különbséggel, hogy már nem érti félre Juan a lánnyal való kapcsolatom.
Kétszer csengetem s már nyilt is az ajtó.
-Hello tanár úr.-mosolyodom el.
-Szia kis diák.-fogja meg kezem s behúz.
-Hiányoztam igaz?-adok neki egy hatalmas puszit arcára.
-Nem is tudod mennyire.-ölel magához.
-Jaj de hiányzott ez az érzés.-fogom meg arcát s lágyan megcsókolom.
-Sehun...-szolit meg halkan, mire én azonnal rá kapom a tekintetemet.-Jó hogy itt vagy.-csap rá a fenekemre és azonnal be siet a konyhába.
-Hé...ezt én szoktam csinálni.-ölelem át hatulról.-És amúgy még novemberben ki volt az a lány veled?-jut eszembe egy hülye kérdés.
-A szomszéd lánya csak megálltam vele beszélgetni.-magyrázza el a helyzetett-És te miért voltál velem ilyen bunko még szeptemberben?
-Hát mert haragudtam rád, nagyon.-erre csak bólint egyet s hátra dönti a fejét vállamra-Mit föztél?
-Forró csokit és bulgogit.-önti ki egy bögrébe a forró csokit-A kedvenced.
-A Kedvencem, de te nem szereted.-csókolok nyakába.
-Nem baj.-rántja meg óvatosan vállát. Magam elé fordítom s szenvedélyesen megcsókolom.-Ahwww...ez de jó.-túr bele hátul a hajamba s újra megcsókol.
-Szeretnéd?-nézek a kéjtől csillogó szemeibe.
-Hülye kérdés.-zárja el a gáztűzhelyet és én kezembe kapva visszem be a háló szobájába ahol lágyan lerakom az ágyra s főlé mászva megcsókolom.
-Utánam voltál valakivel?-harapok rá alsó ajkára.
-Nem.-válaszolja egyszerűen.
-Neeeem? Pedig én már vagy 14 csajt megdöntöttem és nem is egyszer...-játszom meg magam.
-Ko..komolyan?-pislog párat.
-De hogy..-simogatom meg arcát.
-Annyira hülye vagy.-markol rá fenekemre.
-Na de kérem.-nevetem el magam s nyakát csókolgatva s szívogatva gombolom ki inge minden egyes gombját, néhol megharapva bőrét..
-Csak ügyesen, Oh Sehun.-csókol meg mikor nadrágjához érek.

170624 Egy év telt el azóta az ominózus délután óta s most megint ugyan ott vagyunk, ugyan azon a helyszínen.
-Sehun...-fogja meg kezemet vacsora közben-Mi a baj? Miért vagy feszült?
-Se..semmi.-nyelek egy hatalmasat-Csak rossz érzésem van ezzel a dátummal kapcsolatosan..
-Oh értem.-áll fel s én rémültem nézek rá, de ő csak az ölembe ül s átkarolja nyakamat.-Szivi ne aggódj.-ad egy puszit a számra-Most már nem foglak eldobni magamtól. Már nem vagy a tanulónk és már nem is lehetsz. Leéretségiztél. Felnőtt ember lettél. Semmi baj nem lehet. A szüleid is elfogadtak és a Gyönyörű Szépséged is.-simítja meg arcomat s én azonnal tenyerébe bújok.-Sehun én Szeretlek és nem foglak elhagyni.
-Én is Szeretlek, Juan...nagyon.-csókolom meg és tovább fogyasztjuk vacsoránk e gyönyörű hold fényes éjszakán...

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. Remélem mindenkinek tettszet e barátnőm s annak szerelmének kissé át írt története!