Szereplők: G-Dragon (JiYong, Big Bang), Mini (ChoMin, oc)
Besorolás: heteró
ChoMin
JiYong
Ma megyünk örökbe fogadni egy tesoooot! Igen lesz tesóm azaz egy fiút aki idősebb nálam, mert már nagyon unom, hogy mindig én vagyok a nagy és soha sem a pici imádni való. Ezért lesz egy bátyjam.
Körülbelül 10 perce elindultunk és innen nem mesze van egy gyermek otthon. Most oda megyünk. Anya azt mondta, hogy én döntök kit fogadunk örökbe. Hát jó, de ha rossz gyerek lesz nem az én hibám.
Ha jól számolom akkor én vagyok 16 akkor ő legyen mondjuk 17. Na az úgy pont jó is lesz.
Na meg is érkeztünk. Kiszállunk a kocsiból és besétálunk. Egy nagy ház, ami úgy néz ki mint Angliában azok a rém kastélyok vagy mik azok. Tetszik. Egy kedves mosolyú nő fogad minket és bevezet a fiúkhoz addig anya és apa egy másik hölggyel beszél valamit. Gondolom a papír ügyek. Két emeletet mentünk és egy hatalmas fa ajtót nyitott ki előttem a hölgy. Bementünk és vagy 5 velem egy korú fiú csinált valamit. Azaz mindenki mást csinált.
-Na fiúk. Ő az a lány akiről beszéltem.-emeli fel a hangját a vezetőm-Ma egyikőtöket elviszi magának testvérnek.-magyaráz nagy bőszen-Álljatok sorba.-kiáltja el magát. Erre mindenki haptákba vágja magát csak egy fiú nem-JiYong, állj be a sorba.-parancsol rá, mire a JiYongnak nevezett beáll a sorba-Tessék válasz.-mutat végig rajtuk.
-Megkérhetem, hogy fáradjon ki?-néztem rá a lehető legaranyosabban. Erre ki is ment.
-Sziasztok én Kim ChoMin vagyok, de csak Mini-nek szoktak hívni. 16 éves, szeretek boxolni, rajzolni és futni. Azért jöttem, mert szeretnék egy kistestvért, de a szüleimnek nem lehet ezért jöttünk ide. Mivel karácsony van azért gondolták, hogy majd karácsonyi ajándékok leszünk egymásnak.-magyarázom mosolyogva. Annyira magasak...-Fiúk, kérlek titeket ne legyetek ilyen kimértek. Kicsit lazuljatok le.-mosolygok rájuk. Erre egy kicsit oldódnak.
-Hol laktok?-kérdezi az egyik szőkés srác.
-Itt nem messze. Öt utcával lejjebb.-ülök le egy székre és mutatom nekik is, hogy tegyenek így.
-De az...az úri negyed.-gondolkozik el egy barna hajú szemüveges szép fiú.
-Igen. Amúgy itt mindenki 16-17 éves?-kérdezem meg őket. Erre csak bólintanak.
-Jó kislány vagy?-kérdezi az a JiYong nevezetű.
-Nem mindig, miért?-nézek rá flegmán ahogy ő is nézett rám.
-Nem semmi, csak kérdeztem.-mosolyodik el. Még jó sokáig beszélgettünk amíg be nem jött anya, apa meg az a nő.
-Na kislányom eldöntötted?-kérdezi anya érdeklődve.
-Igen, megbeszéltük, hogy ki lesz.-bólintok egyet.
-Na?-néz rám érdeklődve.
-Ő.-mutatok JiYong-ra
-Ő??-akad ki egy kicsit-Jó.-mondja határozottan.
-Apa!-nézek apára.
-Igen?-kérdez.
-Kérhetek valamit?-erre csak bólint-Néha át jöhetnek a fiúk hozzám?-kérdezem meg. Igen, ezen beszélgettünk egészen idáig.
-Persze jöjjenek csak. Szívesen várjuk őket.-mosolyog ránk.
-Köszi apu. Akkor sziasztok. JiYong legyél szíves összepakolni és elbúcsúzni, oké?-mosolygok rá bájosan és erre mint a karika csapás indul is.
Körülbelül fél óra múlva jön is ki teljes pompában, minden cuccával együtt.
-Akkor köszönjük szépen a segítséget, viszont látásra.-köszönünk el a hölgytől és megyünk oda az autóhoz.
-Acca segítek.-veszem ki JiYong kezéből az egyik csomagját és viszem a kocsi csomagtartójába.
-Köszönöm.-susmorogja el. Erre csak rá mosolygok. Aranyos fiú. Remélem normálisan fog viselkedni és nem lesz bunkó, mert akkor tuti kihívom egy box meccsre.
Elpakolunk mindent és beszállunk a kocsiba.
-JiYong mesélj magadról kérlek.-mosolyog rá apa a visszapillantó tükörből.
-Hát nem vagyok egy érdekes ember. Jól tanulok, de utálom a szabályokat. Szeretem a Star Wars-t és el is fogok menni a legújabb részre.-mondja halkan, de mégis határozottan. Neee~ ő is szereti a Csillagok Háborúját.
-Ki a kedvenc szereplőd?-nézek rá felvillanyozva.
-Anakin, de aztán amikor gonosz lesz akkor már annyira nem bírtam. Neked?-néz rám most már egy kicsit szelídebben.
-Hansolo!-jelentem ki. Erre hümmög egyet. Én írok egy üzit az unoka tesómnak.
*Itt van. Egy nagyon aranyos fiú lett, de én úgy érzem, hogy nem örül, hogy elhoztuk.*
Erre:
*Oh biztos örül neki, csak még zavarban van.*
*Remélem*
És ezzel zárul is a beszélgetésünk.
Pár perc múlva a fülemhez hajol JiYong és belesúgja, hogy:
-Köszi, hogy elhoztatok. Jó testvéred leszek ígérem.-s simítja meg a karomat. Erre csak elmosolyodom és bólintok egyet. Talán fél óra és otthon is vagyunk. Kipakolunk mindent és felkísérem a szobájába.
-Na ez lesz a szobád. Azt csinálsz vele amit csak szeretnél és úgy alakítod ahogy csak szeretnéd.-nyitom ki neki az ajtót. Beteszük a cuccokat-Segítsek kipakolni vagy ne?-kérdezem tőle. Igazából segítenék, de ha neki ez túl személyes akkor nem segítek.
-Hogyha neked ez nem fáradság akkor kérlek. Fel csillannak a szemeim és segítek neki. Egyszer csak azt veszem észre, hogy két kar fonódik a derekam köré és egy áll a vállamba esik.
-Köszönöm, Mini. Nagyon köszönöm.-suttogja bele fülembe.
-Én is, hogy lett egy bátyám.-mosolyodom el. Kipakolunk és megcsinálunk mindent amit kell.-Na gyere körbe vezetlek.-fogom meg a kezét és húzom magammal. Megmutattam neki mindent. Szerintem a legjobban a box terem kötötte le.-Na ez itt az én szobám, szerintem ide ne gyere be, mert elhányod magad.-pirulok fülig.
-Miért?-kérdez rá egyhangúan.
-Mert tele van poszterrel és hát nem csak olyannak amin van ruha. Pontosan félmeztelen IDOL-kal. Jó nem az egész az, de na~vörösödök el. Erre benyit.
-Most ezzel mi bajod? Nem rossz, sőt tök jól berendezted.-simogatja meg a fejem.
-Köszi.-mosolyodom el. Leülök az ágyamra és mutatom JiYongnak, hogy üljön le mellém. Így is tesz. Még sokáig beszélgetünk amikor valaki kopog.
-Igen?-szolok ki. Lassan kinyitódik az ajtó és anya lép be rajta.
-Oh de jó. Mindkét gyermekem itt van.-mosolyodik el-JiYong holnap megünnepeljük az érkezésed és a karácsony.-magyarázza anya oppára nézve-Van öltönyöd?-néz bájosan rá.
-Hát nincs.-hajtja le a fejét oppa.
-Nem baj.-simogatja meg oppa arcát-akkor gyere menjünk venni egyet.-derül ki anya arca.
-Én is mehetek?-nézek rájuk felváltva.
-Persze.-vonul ki a szobából. Csönd telepszik közénk.
-Gyermekének nevezett...-suttogja JiYong mellettem lehajtott fejjel.
-Igen, tesó. Annak nevezett.-na erre már szerintem. Magamhoz húznom és megölelem.
-Na gyere, mert anya nem fogja tudni mi bajunk, hogy nem megyünk.-simogatom meg a hátát. Kisétálunk és elmegyünk Ji-nek bevásárolni néhány dolgot. Kellemesen telt a délutánunk. Sokat megtudtunk JiYongról.
-Na akkor holnap.-és ezzel be is ment anya a szobájába-ja nem még vacsoránál találkozunk.-szol vissza nekünk. Besétálok a szobámba és ledőlök. Aranyos fiú ez a JiYong és jól is néz ki, de ez kit érdekel???? Az a lényeg, hogy a testvérem.
JiYong
Istenem végre van családom. Köszönöm. Van egy bájos, mosolygós anyukám, egy szigorú, de még is kedves apukám és a húgom.....Ő a legjobb. Imádom. Nagyon kedves, csinos és okos. Ez a holnapi dolog nagyon jónak igérkezik. Holnap biztosan felfogom kérni a húgom táncolni.
Na vacsora idő...és ohh pont most csenget valaki. Na ez most mi volt? Jön valaki vagy a vacsora időt mutatja? Na mindegy lemegyek és majd meglátjuk. Lesétálok és egy hatalmas asztal vár ami tele van étellel. Az igen...ezt mind nekünk kell megennünk? Leülök az asztalhoz és várok. Pár perc múlva megjelelnek a szüleim. Illedelmesen helyet foglalnak. Várunk még egy darabig.
-Hol van a húgod, fiam?-néz rám az apám?! Hát bácsi ez egy jó kérdés.
-Nem tudom. Megkeresem?-erre csak bólintanak egyet én pedig felpattanok és elindulok az expedícíomon. Először bemegyek a szobájába. Kopogok mire egy nyüszögés hallatszik. Benyitok és az ágyban fekszik.
-Mi baj van Mini?-megyek oda hozzá. Ohh elég rosszul néz ki. Megfogom a homlokát-Hisz te tűz forró vagy. Rosszul vagy? Hozzak valamit?-rohamozom meg a kérdéseimmel. Nem válaszol semmit csak a torkát mutogatja.-Elment a hangod?-erre csak bólint-Jó maradj itt. Mindjárt jövök.-ezzel már le is viharzok az étkezőbe.
-Lázas és elment a hangja meg nagyon fehér.-kapkodom a levegőt-Ott fekszik az ágyában.-erre fel siet az anyukája. Az apukája pedig elmegy valahova. Pár perc múlva gyógyszerekkel megy fel hozzá. Így teszek én is, csak én egy kicsi vízzel, mert tudom, hogy ha valaki lázas akkor sokat kell innia. Felmegyek és ott vannak mind hárman. Leteszem az asztalra a vizet és figyelek.
-40,4-mondja elfancsalodva apa.
-Úr isten. Akkor orvost kell hívni.-rémülök meg.
-Orvos vagyok.-néz rám apa.
-Jaaaaaa elnézést kérek.-hajtom le a fejemet.
-Semmi baj.-mosolyog rám-Kincsem ezt a két gyógyszert vedd be és fél óra múlva vegyél egy langyos fürödt. Jól van?-erre csak bólint
egyet Mini és vissza fekszik.-Jól van menjünk ki. Most elfog aludni.-halkan kisétálunk. Le az étkezőbe vacsorázni. Alig megy le valami a torkomon. Nagyon aggódom Miniért. Igaz alig egy napja ismerem, de akkor is, valahogy bele véste a kis bogár magát a szívembe és onnan már kirobbantani sem tudja senki sem.
-Mi a baj fiacskám?-kérdezi aggódva apa.
-Hát csak aggódom Miniért, hogy nem fog-e kiszáradni vagy valami. Azt tudom, hogy a test így védekezik, de 40,4 az szerintem kicsit sok.-magyarázom apának.
-Ezeket honnan tudod?-néznek rám nagy szenekkel mind ketten.
-Általános iskolában figyeltem bioszon meg érdekel is az emberi test.-húzom meg a vállam.
-Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?-kérdezi anya.
-Hááááát nem tudom. Talán orvos vagy nyomozó, de inkább orvos.-gondolkozom el.
-Akkor tanul sokat és segítek orvos lenni, oké?-mosolyodik el apa.
-Oké. Köszönöm.-csillannak fel a szemeim. Megvacsorázunk és én elmegyek lefürödni. Benézek Mini szobájába és alszik. Besurranok hozzá és megnézem a homloka hőmérsékletét. Erre elkezd mocorogni. Kinyitja a szemeit és rám mosolyog.
-Jót aludtál?-csak bólint egyet.-Gyere fürödj le úgy ahogy apa mondta.-erre kitakarózik és lassan kikászkálodik. Feláll, de rögtön vissza is esik. Megfogom a karját és úgy vezetem. A derekára teszem a másik kezem. Alig tud meg állni a lábán.-Na jó elég volt. Ide ülj le én szolok ommának.-ezzel leültettem egy székre és siettem ommáék szobájába. Bekopogtam mire egy igen jött ki a szobából. Benyitottam.
-Valaki legyen szíves kijönni, mert egyedül nem tud lefürödni Mini és alig tud a lábán megállni.-erre fel kell az anyukája és ki jön. Bemennek és vagy 10 perc múlva ki is jönnek. Én beveszem az irányt a szobámba.
-JiYong. Kérlek gyere ide. Mini akar valamit.-szól anya. Bemegyek és hát nem tudom mit akar.-Elmenjek?-kérdezi anya erre Mini bólint egyet. Anya ki megy és Mini kinyújtja az egyik karját felém. Értem a célzását és oda megyek hozzá.
-Mi a baj? Mit szeretnél?-kérdezem meg megijedve.
-Shemmihhh.....-nyel egyet-csakhh azt szerethnémhh, hogy aludjhh ithhh-nyel még kettőt-és köszihh... mindenth..-ahw de rossz hangja van.-
Oké. Mini. Itt alszok.-mosolygok rá. A vállamra dől és szerintem becsukja a szemét. Szeretem ezt a lányt. Nagyon aranyos és valahogy talán több mint testvér vagy ilyenek a testvérek? Holnap hogy fogok vele táncolni? Én kiakartam próbálni, hogy milyen egy igazi hölggyel táncolni.-Szeretlek Mini.-uhh ez most kicsúszott. Remélem már alszik.
Másnap 08:25
A reggeli nap édes sugaraira ébredek mely megvilágítja Mini édesen szunyókáló arcát. Nyujtozom egyet és megnézem a kezemmel a lázát. Ohh már rendes hőmérsékletű. Elkezd dünnyögni én erre elkapom a kezem, de nem tudom teljesen az ölembe tenni, hiszen Mini után nyúl és magához ölel. Ezzel kiharcolva, hogy mögédöljek.
-Mini! Mondanom kell valamit.-suttogom neki, mert tudom milyen rossz felébredés után hangos hangot hallani. Erre csak felém fordult és nagy szemekkel nézett rám.-Tudom, hogy csak tegnap hoztatok el, de....de én..én tudod..áhh hagyjuk.-csukom be a szemem és próbálok fel kelni, de egy édes és puha dolog ér a számhoz. A szemeim kippatannak és Mini adott rá egy puszit.
-Szeretsz?-kérdezi rekedtes hangon, de már sokkal jobban van mint tegnap este.
-Ühümm....-vörösödöm el most először életemben pedig már volt egy csomó csajom. Nem szól semmi csak ide bújik hozzám és szerintem megint bealudt.
Bevásárló központ kb. délben
Anya, Mini és én elmentünk nekem karácsonyi ajándékot venni amiből az lett, hogy vettek nekem valamit amit nem tudhatom, hogy mi és vettek maguknak sok ruhát. Hát igen ez van ha két nővel megyek el egy plazába. Itt az idő és veszek én is nekik valamit. Van jó sok pénzem amit arra tettem férre, hogy hát ha valaki örökbe fogad és akkor tudok nekik venni valami ajándékot.
-Öhmm..anya van egy kis dolgom. Elmehetek?-vakargatom meg a tarkómat. Olyan aranyos nő, amint kimondtam, hogy anya elmosolyodott.
-Igen persze, de el ne tűnj nekem.-mosolyog rám. Erre le is lépek. Sietnem kell. Mininek egy gyönyörű ruhát akarok venni amit este majd fel tud magára kapni. Anyának valami ékszerre gondoltam, de apának fogalmam sincs mit vegyek. Na mindegy majd valamit kitalálok. Lehet, hogy egy tollat kéne vagy valami ilyesmit.
Bemegyek egy méreg drága ruházati boltba és egy kedves mosolyú lány lép elém. Elmondom neki, hogy mit szeretnék és kihoz három csoda szép ruhát. Van egy fekete egy sötét kék és egy világos rózsaszín. Hát mivel szerintem Mini a világos színeket szereti ezért a rózsaszín a nyerő, de a feketének jobb a fazonja.-Amilyen a fekete olyan nincs ilyenben?-mutatok a rózsaszín ruhára. Ezzel be is megy egy kis szobába és pár perc múlva egy mese szép darabbal érkezik vissza. Oh my gosh.-Ezt kérem vágom rá rögtön.
Na akkor ez is kész már csak kettő kell. Rögtön a szomszédban van egy ékszer bolt na ide bemegyek. Így is tettem. Itt is egy aranyos mosolyú hölgy sietett a segítségemre. Meg kell, hogy mondjam egy kicsit furán éreztem magam. Egy bazi gazdag üzletbe bejönni egy torna csukába egy farmerben és egy bőrdzsekibe. Na mindegy. Elmondtam a hölgynek, hogy mit, kinek és mire szeretném. Erre csak kihúzott egy fiokot ami tele volt szebbnél szebb karpereccel.
-Hát tudja hölgyem. Az anyám egy olyan nő aki nagyon gazdag, de nem nagy képű és ezekről árad a nagyképűség.-magyarázom neki a tarkómat vakargatva. Kicsit zavarba ejtő.
-Értem.-erre elment egy szobácskába és nem sokkal később ki jött.
Oh hát jól van meg is van a sztorim, hogy miért ez a szépséget vettem. Kifizettem és indultam is venni valamit apának. Amikor ezzel kész lettem vissza mentem a kínai étterembe ahol ebédeltünk. Anya volt csak ott. Gondolom Mini elment mosdóba.
-Na végre, hogy itt vagy. Mi tartott ennyi ideig?-néz rám mosolyogva-Ooooohh mit vettél?-néz le a szatyromra.
-Omma ez egy titok!-jelentem ki. Erre valaki kiabálja a nevemet. Oldalra nézek és Mini az. Valami f*szfej zaklatja. Rögtön oda rohanok.
-Mit akarsz? Húzzál innen, de k*rva gyorsan.-üvöltöm el magam.
-Béke van tesó. Nem nyúlom le a ribancodat.-veregeti meg a vállamat. Na erre elborul az agyam. Hogy meri Minit ribancnak hívni. Akkorát beverek neki, hogy összerogyik, de fel áll és ütni próbál. Mini elkezd sírni, de kivédem az ütést és még kettőt bele verek. Ezek után nem bírja és inkább elrohan. Anya is ide ér.
-Jól vagy drágám?-öleli magához Minit.
-Ugye nem bántott?-nézek rá bosszútól ködös szemmel, de pár másod perc múlva lenyugszom.
-Nem csak fogdosott meg az ágyába hívott.-törölgeti meg a szemét. Átkarolja a derekamat és a mellkhasamhoz bújik.-Köszönöm Ji.-szipogja. Csak szorosan magamhoz ölelem míg meg nem nyugszik.
-Na most igéretett teszek. Hogy ha téged vagy anyát bárki bántani meri szét verem a fejét, oké?-mosolygok rájuk-Ugyan is nekem szuper képességeim vannak és azzal megvédek minden bajba jutott hölgyet.-erre elnevetem magam és ők is nevetnek velem. Kiveszem anya kezéből a csomagokat és viszem magammal. Haza megyünk és én bezárkózom a szobámba becsomagolni mindent gyönyörűen dobozba masnival stb. Amikor kész vagyok kezembe veszem Mini ajándékát és bekopogok hozzá. Nem válaszol. Bemegyek és leteszem az ágyára a csomagomat majd így teszek mindenkinek az ajándékával. Amikor ezzel végeztem lesétálok a nappaliba és oh mindenki ott van és díszítenek. Beállok én is segíteni. Anya felszalad és kb. 5 perc múlva sikítva rohan le.
-Ez de szép. Köszönöm.-rohan oda apához és csókólgatja meg. Apa szegény meg csak néz, hogy mi van.-Mindig is ilyen sárkányosat akartam csak nem találtam ilyen szépet. Hol vetted?-nézegeti a karján.
-Ezt...ezt nem én vettem, de tényleg szép.-ámul apa is.
-Hát akkor ki?-néz ránk anya. Erre én csak elmosolyodom.-Teeee?-néz rám nagy szemekkel.-De hogy vagy miért és miből?-ámuldozik és leül-Ez méreg drága.
-Kiraboltam egy bankot!-jelentem ki. Erre fel kapja a fejét-De hogy is. Kicsi korom óta dolgozok és arra gyűjtöttem, hogy hát ha valaki örökbe fogad és akkor nekik veszek valamit.-magyarázom nagy bűszkén-és azért egy Sárkány mert a nevem egy részének a jelentése sárkány és gondoltam ha erre rá nézel akkor eszedbe jutok.-mosolyodom el. Ide jön hozzám és megölel.
-Köszönöm, fiam.-ad két puszit.
-Hát szikesen.-erre apa és Mini is felrohannak a szobájukba mint valami kisgyerekek.-Tényleg tetszik? Igazából nem tudtam, hogy mit vegyek aztán eszembe jutott a sárkány meg a hölgy is segített...-vakargatom a tarkóm.
-Igen nagyon szép és tényleg kerestem valami sárkányos karperecet ami ilyen szép.-mosolyog rám. Neki dőlök a kanapé karfájának és várom a mosolygós arcokat karba tett kézzel. Apa jön is le vigyorogva mint egy kisgyerek nézegetve azt a töltő tollat amit találtam neki egy boltba.
-Fiam ez igen. Megint eltaláltad, gyűjtöm a tollakat. Nagyon köszönöm. Csodálatos.-vereget hátba. Na jól van. Jól végeztem a munkám.
-Na akkor elmegyek lottoznom-nevetem el magam-Szívesen.-mosolygok rá. Mini jön le széles mosollyal.
-Köszönöm-ad egy csókot a számra.
-Mit..mit kaptál és mi volt ez az előző?-akad ki apa és anya meg csak pillázik.
-Majd este meglátjátok és adtam egy puszit a "testvérem" szájára.-mondja cinikusan a testvérem szót.
-Ti..ti...ti most együtt vagytok vagy mi van gyerekek?-néz Ránk felváltva anya.
-Hát mondjuk. Ez egy testvériség extrákkal.-mosolyodom el.
-Na jó nem érdekel csak gyerek ne legyen.-teszi fel a kezét apa.
-Hogy ne az lesz az első dolgom, hogy megdöntettem magam, mi?-válaszol Mini röhögve.
-A te lányod.-neveti el magát anya.
Este a Karácsonyi partyn.
Már elég sokan itt vannak, de Mini még sehol. És ebben a pillantban lépked le azzal a gyönyörű kecses mozdulataival a lépcsőn. A szám is tátva marad olyan gyönyörű. Olyan ez az egész mint a Titanicban amikor a vörös csajszi jött le a lépcsön DiCaprio meg ott várta, de Mini sokkal szebb. Amikor az utolsó lépcső fokot veszi akkor oda lépek hozzá és a kezemet nyújtom neki amit el is fogad.
-Csoda szép vagy.-gyönyörködöm mélybarna szemeiben.
-Te is nagyon elegáns vagy.-igazítja meg a nyakkendőmet. Pár ember ide jön hozzánk és bemutatkozik. Atyám tele van ez a hely orvossal és divat diktátorokkal vagy mik ezek. Ohh egy lassú szám jön.
-Felkérhetem az én hercegnőmet egy táncra?-nyújtom neki a kezem. Mire csak bólint. Nagyon szépen táncol.
-Nagyon jól táncolsz.-dicsér meg-Hol tanultad?
-Ohh Minike nem is tudnád, hogy egy állami mit tud.-nevetek rá kajánul. Erre csak elneveti magát. Amikor vége van leüllünk és pont akkor kell vacsorázni tehát mindenki leüll az asztalhoz és falatozunk. Jól telik a vacsora és közben pár orvos tesztel is, hogy miket tudok és, hogy menyire bírja a gyomrom az eféle dolgokat. Hát öregek melléfogtatok, bírom. Amikor befejeztük akkor én felmegyek mosdóba és benyitok. Mini éppen bent van és kezet mos.
-Hát te?-nézek rá értetetlenül.
-Unatkozom.-pillant rám kacéran.
-Hmm...hát ezen tudunk segíteni.-ölelem át hátulról és a tükrön keresztűl nézek szemébe.
-Igen? Mi lenne a gyógyszered?-fordul át az ölelésemben.
-Megmutatom.-csókolom meg lágyan. Az övemmel kezd szórakozni majd leveszi zakómat és a földre dobja. A csókunk vaddá válik, de még is kellemessé. Nyakát kezdem el kényesztettni és mellét masszírozom-Minihh...biztosanh akarod?-teszem fel a lehetettlen kérdésemet.
-Biztosahnn...-nyögi nyakamba. Bele markolok a hátsó felébe erre fel ugrik az ölembe. Átmegyek a szobámba és ott folytatom amit elkezdtem.
Ha valaki megkérdezni melyik volt a legszebb karácsonyom biztosan az ideit mondanám.
